Bejegyzések linkjei:

1. Felkészülés, a történet eleje.
2. Első nap
3. Második nap
4. Harmadik,egyben szopónap
5. Negyedik, hazafelé

Információk persze szubjektívek, és pusztán a kis túra során képződött tapasztalatból adódnak, de azért szedjük össze. Lehet egyszer sokára még tecceni fog hogy mit is gondoltam

Ugye alapvetően úgy indultam én is amit már írtam is hogy tele lesz az egész nyomorteleppel, egy nagy vad kelet lesz az egész, mindenhol megtámadnak, és lehúznak, és úgy kell majd közlekedni mint Bronxban hogy este még a lámpánál se szabad megállni. Ja hát igen, aki nem járt arra azoknak ez jut, ez a komoly legenda, a valóság pedig teljesen más.

Ez alatt a 4 kevés nap alatt sikerült úgy bemenni az országba, főképp történelemföldrajztani tanulmányaim hiánya miatt is, hogy nem csak a magyar területeken jártunk, sőt inkább nem azon, így sikerült az “igazi” belső román résszel is találkozni. Semmi iszonytató nincs benne, totál Magyarország az egész amúgy csak rosszabb minőségük az utak, ami a mi esetünkben nemhogy hátrány sem volt, de inkább előny, bár ezek sima térképezéssel, ésszel való útválasztással, és nem lehetetlen falvak felkeresésével kikerülhetőek. Az úthálózat inkább úgy mondanám hogy nagyobb spektrumú mint itthon, igaz itthon az utolsó tanyara is el lehet többnyire aszfaltosabb úton jutni, hát itt kb az oda vezető út minősége határozza meg a település “hasznosságát”. Teljesen lejön hogy az isten háta mögötti faluhoz föld, sőt erdei köves út vezet, a komolyabb nagyobb városokhoz pedig korrekt többnyire katyúmentes aszfalt.

A városokon belüli utak nagyjából mint itthon, vannak, jók, csak annyira kátyussak, falvakban rosszabbak, néha földesek,de lakott területen 90%ban Magyarország. Bár ésszel kell járni, szokás nem csinálni járdát, akár fő utcában is, és szokás teheneket pásztor minden nélkül naplemente felé utcán, főúton hagyni bóklászni. Lovakról ne is beszéljünk, ez hihetetlen, komolyan filózok hogy ennyi vadló van erre , vagy ennyire sz@rnak rájuk?!

Tele az ország kutyákkal, kóbor kutyákkal. Az ország minden része, talán még a hegyekben is, igaz ott a nagy magasságokban kevésbé, de mindenhol vannak és elég veszélyesek, úton kóborolnak, bár főképp keresik az ember társaságát így aszfaltozó melósok mellé szegődnek, vagy kiránduló, sátrazok köre, de egyeltalán nem agresszívak. Persze van pár kivétel, amelyek mennek a motorra, de ezek inkább emberek “nevelt” kutyai lehetnek, ahogy a tapasztalat mutatta.

Nagyon sok helyen találkoztunk sátrazós emberekkel. Nem, nem a sátras cigányokkal, bár azokkal is találkoztunk, igaz nagyon kevéssel, hanem helyi, országon belül vadkempingező emberekkel, családokkal. Náluk működik az ismerd meg országod téma, és tényleg, szebbnél szebb erdei tájakon láttuk őket sátorozni, többnyire csoportosan, ilyen nem írottan jelzett campingekben. Ez azért egy nagy előny megintcsak velünk szemben, mikor mi az egy szál Balatonunkat is szidjuk néha, inkább vándorol a fél ország vagyonokért távolabbra … de hát az sikkesebb

Tegyük hozzá, voltak vándor cigányok, tényleg csak a falú szélén, nagyon ritkán. Lovaskocsival mászkálnak, és falu határában “laknak”, bár Krisztián mesélt vmit hogy azért űzik őket, faluba meg be se mehetnek. Bár ez így tűnik korrektnek.

Illetve voltak,Krisztián szerint a melósok, a közeli autóút építésről, szerintem meg mivel nem csak epítkezés közelben voltak, így simán, modern sátras cigányok, bár így népcsoportra nem lehet kategorizálni őket. Erdőkben, láthatóan otthonosan belakottan, sátorban élve, kocsi, infrastruktúra, már ami ott lehet, belakva, beélve éltek a sehol közepén.

4. napon jártunk főképp, egy keveset magyarabb részen, de nem tudom korrektül elhelyezni melyik a  magyar rész, de arra rájöttem hogy jócskán jobban állnak mint a többi eredeti román falvak. Gyanítom jobban dolgoznak, vagyis kereshetik a munkát, meg talán másképp élnek. Nem tudom, de ez feltűnt. Többnyire messze szembetűnően jobb álapotak azok a falvak. Mivel ez most egy ilyen inkább teljesítménytúrává sikeredett, majd egyszer egy látvány túrát is kéne menni, rendes fényképezővel, a híresebb részeken. Nem mintha ezek ne lettek volna híresek, de más, inkább technikai szemmel voltak azok. Majd akkor azon a  túrán több magyar részt látogatunk, persze kevesebb kilóméterrel

Az emberek segítőkészsége elég általános, a ottani magyarul tudok pedig kimondottan segítőkészek. Igaz ez kellett is, mert semmilyen nyelven nem tudnak. Többnyire totál nulla, se német , se angol, semmi. Nagyobb városokban, komolyabb helyeken (hotel, benzinkút) talán sejtenek vmit, de az idegen nyelv tudás szintje még a magyar szintnél is alacsonyabb. Ez kb a nullához konvergál sajnos. Nagyon sok nem turistás területen az étlap, árjegyzék is román, ami nagyon nem segítség, főképp hogy általában ismert semmilyen nyelvhez sem hasonlít. Így nagyon mutogatós Activity az egész, és hát úgy nem egyszerű.

Egyéb ellátotságok: közért, supermarket, benzinkút stb … Mintha itthon lennénk. Van minden, többnyire hasonló nyitvatartással, és hasonló termékskálával. Semmiben nincs hiány, minden megvásárolható az árak pedig közel azonossak, ha nem olcsóbbak mint itthon, éttermekben detto. Benzinkutakon, nagyobbakon, nem ilyen, ami itthon is szokás, ismeretlen, faluközi, tartályosokon kívül mind mint itthon, kártyával is lehet ugyanúgy fizetni, minden ugyanaz. Egy érdekesség, hogy meg belső Romániában is van Mol, ugyanazzal az akcióval mint itthon, igáz magyar részen magyar táblákkal! és OTP bankkártyaolvasóval A magyarok mindenhol ott vannak

Az egész ország csak annyira ajánlható bárkinek, mintha itthon Magyarországon akarna menni túrázni, csak jócskán érdekesebb, mint látvány, mint utazás szempontjából. Nem veszélyesebb mint itthon, talán úgy jellemezném hogy több Miskolc, Ózd van arra, bár most jön a sok “okos” akik egyből cigánytelepeznek, azoknak jelezném, tessék elmenni arra, már Ózd, Miskolc, és többi leszólt városba, mert 99.999%ban azok mondják ezt akik soha nem jártak arra. Finom kifejezés, fasszág! Egyeltalán nem gáz helyek, nem romatelepek, egyszerűbben rosszabbul állnak, de nem csak a főváros van, meg Sopron “okoskák”.

Azért a nyugati Alpokkal nem lehet összehasonlítani, az egy steril, hotelben mászkálós wellness hétvége, ez inkább egy túrásabb vmi, ha jellemezni kéne. Mind a kettő érdekes, és maga nemében egyedülálló. Igaz itt nincs matricás csúcs, sőt néha aszfalt se a csúcson, de van sok szép látványosság, érdekes, kihívásokkal teli út.

Bárkinek ajánlom, akár egyedül is, igaz akkor kerülje a “minor road preffer”-t, mert ott egyedül nehéz lesz.

És akkor essen szó a Garmin-ról is: Maga a keszülék jó, fizikailag jó forma, kézreáll, a kapott cuccok hozzá királyok, működik, felrakod, megy, RAM-kar tart, pontos, nem rázkódik el, kijelző látható, csak nagyon extrém napsütésben gázos,este is jó stb. De ami benne van … egyenlő, de minimum konvergál a Fos, hulladék szenny-hez. Az Igo ehhez képest Paksi atomerőmű biztonsági szoftvere! Garminkám sokszor kifagy, kijelzőről a térkép felszívódik, zoom-olás, mászkálás felejtős többnyire, autozoom az ilyen Topo (részletesebb) térképeken a 3D-s móddal együtt kerülendő, meg kikapcsolásba hajszolja a hulladékot. Többször is kikapcsolt menetközben a készülék, nagyon sokszor üres képet láttam, sehol egy térkép, és volt hogy Tracklog felejtődött el. Nem nem azért mert nem volt benne memória elég, egyszer volt, aztán hopp eltűnt. Így szívvel, megbízhatóságban senkinek nem merném ajánlani, csak sajnos Ők az egyetlen gyártó akik ilyen tipusu (Topo, félkatonai stb.) felbontású térképezős megoldást ajánlanak/árulnak , motoron is használható és kifizethetőbbnek tűnő áron. Az IGO gallyá veri az egész Garmint csak sajnos Ők aszfaltos témában járatossak. Aszfalton, nyugaton, autóval, civilizációban csakis IGO! Lehet, és ez most terepezős téma közben kijött, hogy egy CS sorozatos, ujabb Garmin is jó lenne, igaz kicsi a kijelzője, de igazi túrázos eszköz, olcsobb … talán az idevalóbb, de egy Bimmer LT/RTre ami ritkán megy terepre … simán IGO, gondolkodás nélkül.

Újarterveztünk, így egy jó darabon korrekt aszfalton haladtunk, volt rész ahol szinte új volt az út! Na azért nem sok helyen, többnyire itt is megkívánja a jó telóutat, kerekeket. Majd pár kilométer után , falu központban be a földút felé, irány a “Gyilkos tó” felé. Nagy murvás, kegyetlen poros út vezet a tó körül. Tele strandokkal, nyaralókkal,a templom persze a túloldalon van, de eljutunk odáig is!

Kisebb akadályok a végén, az elmúlt árvizek miatt felgyülemlett víz miatt, tiszta dagonya. Pár “munkanélküli” magyar, és rakat gyerekük jön velünk. Többek szerint nem kéne bemenni, van aki szerint simán lehet menni. Ja egyik pocsolyába befulladt a motorom, de ettől függetlenül bejutottunk. Ez a látványosság is azért túl van fújva. A képeslapokon, könyvekben látható kép messze nem takarja a valóságot, ráadásul rendes autóval épeszű ember oda nem megy be!

Románia 2010 jul day4/a at EveryTrail

Plan your trips with EveryTrail Mobile Travel Guides

Románia 2010 jul day4/b at EveryTrail

Plan your trips with EveryTrail iPhone Travel Guides

Kevés várakozás, beszélgetés, kajaosztás a gyerekeknek után tovább vissza a földúton. Mai napunk látvány, és érdekességei ezzel kifújtak valószínű, de hát mára majd 700kilóméter van, sok autópályával.

Egy nagyobb városban való botorkálás közben megálltunk, mert valami nem stimmelt a GPS és valósággal. Ezt már megszoktuk, mert előzőleg éppen az a rohadt tetves, Garmin Törökország, Szerbia felé akar a leggyorsabb hazavinni, szóval már nem csodálkozunk, erőlködök a mocsokkal. Térkép pártiaknak: itt a utcai táblák össze vissza, imitt amott elhagyva vannak, es a térképen a város csak egy pötty. Na így tovább hajrá. Persze ez nem egyedi eset volt, inkább tipikus. Na de állok, Garmin supportolok, mikor mellém áll egy Passat, észt rendszám, srác magyar,jön a kérdés, mi a para, merre megyünk, Ő Bp-re. Menjünk vele, van egy új autópálya darab, elkerüli a nagy forgalmat, csak arra érdemes menni. Egy jó darabon, az új úton haladtunk vele, kis esőnyomok, a benzinünk meg erősen fogyóba. Kicsit ráparáztam, mert itt a pályán se lejáró nem volt 50-60km-en keresztül, se benzinkút. Majd motor már csak 30km-ert mutat, letértünk és ott a kút, elköszönünk emberünktől, irány a kút. Tankolás közben kiderül a remek bimmer megint “jól kalkulált”, simán volt még 100km benzinünk alaphangon! “Kösz” bimmer neked is!

Irány tovább a nagyobb kategóriás utakon, ezek járható aszfaltos, igaz többnyire a 100kmh sebességhatárt megközelíteni nem annyira adottak. Nagyvárad felé haladva még kisebb szakaszon volt egy tankcsapdás rész,illetve egy komolyabb terelés, amit a Garmin és a rendőri biztosítás leküzdött, de megérkeztünk a határra.

Határon át eredeti terv alapján Debrecen felé mentünk volna pályázni, de ugyancsak kösz Garmin, el akart vinni a rohadván a 4esen. Sajnos későn vettem észre így Tiszafüred felé értünk a pályára, ahonnét hamar haza is értünk, közepes nagy forgalommal.

Fölcsomagoltunk, és mert Sibiu a Trans Fogaras lába közelében van, így hamar megérkeztünk. A lábánál lévő faluk szokásos házakkal, emberekkel, és kanyargoó, itt jobb minőségű utakkal. Tegyük hozzá Gabi (munkatársam, Ducati klub főfittyfirittye) szerint voltak már itt Dukisok is, és nagyon jó kis szerpentin, stb stb, szóval elég nagy elvárásokkal futottam neki az útnak. Nem teljesen alaptalanul. Megérkeztünk a völgybe, már látszott a szerpentin. Tényleg tiszta Alpok, csak kicsiben, szép nagy magas hegy előttünk, mintha tényleg … na menjünk.

Románia 2010 jul day3/a at EveryTrail

Plan your trips with EveryTrail iPhone Travel Guides

Románia 2010 jul day3/b at EveryTrail

Plan your trips with EveryTrail iPhone Travel Guides

Sajnos mint az a járt és populáris szerpentinek sajátossága nem lehet rajta megállni, de  a tetején szokott lenni egy jobb kilátó, na majd ott fotózok. Felértem, Krisztán mint szokott már jó előre elhúzott, így megálltam a csúcson és körülnéztem hogy lövök egyet a csúcsról. Ahha … gondoltam csak, mert rámentem a turistákra, így még motorra is vagyonokat fizetős parkoló várt egy kisebb sétával a kilátó közelébe. Hát na hagyjuk. Ja és tömeg. Áááááá, tovább gurultam a csúcson keresztbe vezető alagúton. Ott állt már Krisztián is, neki is a tömegiszony miatt kialakult hozzáállása miatt.

2000 méter körül álltunk, a hegyoldalban pedig valami állatok mászkáltak. Fene tudja mik voltak, bárányoknak nagyon kemény lett volna, de ilyen ott van hogy hegyikecske?! pásztor sehol, ezek meg mentek csapatokban. Hát elég komoly. (HD-ben nézd, úgy látszanak)

Tovább lefele már kissé romlott az aszfalt minőség, megjelentek a huplik és foltos javítások, a kaviccsal felszórt kanyarok, gondolom ezt a víz hordta rá, ahogy látom nekik ez a hegyről lezúduló víz elég sok gondot okoz Út mellett egy nagyon szép vízesés, meg kellett állni, ahogy látom ez az idők folyamán a piaci igények miatt egy bazársorrá csökevényesedett. Fertelem! Itt egy nagyon szép természeti téma, és előtte ott figyel a sok sajt és bóvliárus. Hihetetlen gagyi! Krisztián ráment a sajt témára  nem kis sikerrel, estefele rámentünk és huuuuu nagyon finom volt! Kicsit sajnálom hogy nem vettem, nagyon jó volt.

Az út nagyon jó kis közepesen kanyargós, teljesen járható, de totál foltozott, néhol csúszós fehér aszfalt, és egyre több koszos kanyarral folytatódott a fák közt. Láttunk pár sportmotort, de inkább ők is a kocsikkal együtt “sétálgattak”, nekik ez nem a járható, bevállalható minőség, de majd a túloldal, a szerpentin.

Kegyetlen milyen munkát végeztek! néhol sok alagút, aszfaltozás nélkül belül, hegyfali utak, hidak … nagyon sok nagyon durva építmény, nem értem hogy csinálták. Lenn pedig többnyire patakok, illetve azok néha kegyetlen rombolásának nyomai.

Lassan beérve, a bekövetkező hétvége miatt, és éhesek is voltunk kicsit, és szomjasak  25-28fokok miatt,betértünk egy supermarketbe. Itt találtak be az első kéregető gyerekek. Lerázhatatlanok voltak. Azt nem mondom hogy agresszívak, mert csak ott álltak és figyeltek, de látszott a munka szót nekik se tanítják, de a hüje kéregetés, az megy! Már többen rájuk szóltak, meg küldték őket, de jött a biztonsági őr, gyönyörű szép májva öltönyben, mint nálunk a ballagáson szoktak és elhajtotta őket véglegesen. Mi közben meg megkajáltunk.

Nemkicsivel később, Krisztián ment elöl, kisebb szokásos úttervezési hiba lépett föl. Neki az aszfalton mutatta az utat a gép, nekem meg le egy falú köves útja felé. Irány utána, de nem lát nem hall, nem figyel, párkilóméteren üldöztem mire észrevett … Vissza a föld/kövesút fele, ami elején kis tanakodás, hogy tuti-e. Mellettünk haladó lovas kocsiról a zsákutca egyezményes “T” jelét mutogattak, de mit nekünk, megköszöntük, és akkoris mentünk tovább. Babettával járunk, macskánk van, anyánkkal élünk és ne legyünk kemények?! dehogynem! Falu szélén már tényleg kezdett erősen fogyni az út. Köves térképen nem jelölt elágazások, domboldal, mező. Majd tényleg belefuttunk hogy nem is volt előttünk út, csak valami nyoma néha hogy arra valaha autóval/lovas kocsival megfordultak. Bele is futunk egy zsákutcába, előttünk, gyalogos felderítéssel találtam 3 patakmeder maradékot, 2 kisebb, egy nagyobb méteres partfalút, így folytatódott a gyalogos felderítés és nagy nehezen kikecmeregtünk szerintem 1-2 óra alatt erről a kis kitérőről. Erős volt, elfáradtam nagyon, de ez van.

Álljon itt képregény szinten a szopódásunk

Van úúúttt, nincs gond!	Bakteeer … Pedig a térképen … (“kösz” Garmin mengint)	Van itt máásssiiiikkkk
Óóóó,óóó, kicsit mély a szántás	Ahhh … ez se sokáig tartott.	De mindig van vmi…

Azért csalóka a képsorozat,mert nem Krisztián talált meg minden kiutat, csak hát kellett egy alany a képre Nem Krisz!?

Aszfalton, vagyis túlnyomórészt aszfalt borította úton haladatunk tovább, nagy sípályának tűnő, de 500méteres magasságban annak túlzásnak tűnő helyeken, majd egy kisebb nagyobb turistalátványosság felé megkajáztunk. Itt már számomra körvonalazódott hogy a mai terv csöppet el lett kalkulálva. Tuti túl sok, de Krisztián hajthatatlan, menjünk csináljuk, haladjunk. De a természet is vmit akar mondani, egyik tehéncsorda után a másikba futunk, a vonat is éppen akkor jön, állás, várakozás, állás, a nap meg csak megy lefele.

Kisebb kavirnyázás után befutottunk már erős sötétedés fele egy földutas szakaszba megint, a vonatsín mellett. Ahogy láttuk ez valószínű használtabb út lehet, az egész szakaszon meg egy autóval is találkoztunk, igaz a jobbik, járhatóbb részen. Itt már nem fotóztam, mert nagyjából ránk is sötétedett, és még hátra lett volna a Gyilkos tó,meg 100kilóméter. Túl sok volt. Vak sötét volt, ekor keveredtünk vissza az aszfaltra, ahol megálltunk egy kisebb tanácskozásra. Nem mehetünk tovább, totál ismeretlen terület, útminőség,inkább menjünk Gyergyóra, Krisztiánék pár hete voltak ott, ott ismeri a szállást, meg lakott terület, talán vezet oda járható út, bár sajnos semmire nem emlékezett abból sem Telefonos segítség, akivel voltak múltkor, elmesélte hol van, irány Gyergyó, a vak sötétben. Krisztián jött mögöttem, nyomta hátulról az órás derítő reflektorokat, én meg elöl botorkáltam. Lassan hül a levegő, változnak a fák, visszafordítós kanyarok egymás után … ez tuti vmi hegy. Bakter, utána kiderült hogy valóban egy hegyen keltünk át, elég jó esett … Tegyük hozzá ez 11 körül volt, és még volt pár külföldi autó útközben!

Kisebb kavargás után megtaláltuk a szállást. Sajnos kis eltévedés volt, mert a D12 es a D12c út az nem teljesen ugyanaz, sőt … semmi köze egymáshoz. Szálláson kis szivatódás, mert fullhouse volt, de  kulcsosház, a hegynek 1 kilométerre, a földúton, van meg egy szoba, de másokat is küldtek oda, lehet már tele. Mindegy, menjünk, nekünk már semmi nem árthat, és lám! megvolt a szoba, a kulcsosház bácsija meg pont a kapuban, kiderült éppen zárni akart. Fel se teszem a kérdést hogy mi lett volna ha … ez így kellett legyen.

Lepakolas, szállásbelakás, ez a nap is vége. A mai Gyilkostó pedig majd holnap.

Itt kicsit kezdtem már erősen letörni, mert “megszoktam” a jó nagy óriási hegyomlásokat, a fejem fölé magasodó torony hegyeket a nyugati Alpok felé, itt meg … kb semmi. A távolban egy Mátra jellegű púpocska, mögötte semmi még magasabb, nem vmi pozitív, már sokszor tapasztalt “turisztikai túllövésekkel”. Ráadásul beszéltek itt aszfaltmentes szerpentínről, meg sár, hegycsúcs stb, sehol semmi jele. Aszfaltos hegyi kanyargós út, bár ez is a jobbikból, majd … maaaajjjdddd…. elfogyott az út.

Itt már kezdtem érteni a Román felfogást… kezdtem, kapisgáltam Ráálltak a Túraenduros turisztikára, és ezért szív az egész ország Nekünk király, aki közlekedni akar … hát nem tudom. Ezt kb úgy érdemes elképzelni, hogy megyünk az útón, aztán egyre huplisabb lesz, kanyargósabb, kátyusabb, ez az átlag út, majd hopp eltűnik, se kép se hang, köves földút, de még mindig járható! Igaz ez már egy átlagos személyautóval nem nagyon, de nem az a tipikus magyar mezőközi út. Mi meg csak haladunk, az út móka és kacagás.

Románia 2010 jul day2 at EveryTrail

Plan your trips with EveryTrail Mobile Travel Guides

Ja aki figyel, észrevette ,hogy van egy hosszabb, Trans Alpina-s teleportáció. Ja hát igen … garmin. Kösz Garmin, hogy rohadjál meg! Van hogy nem loggol, ez is megesik, bár ez a jobb, mert van hogy kikapcsol menetközben, ezt az itteni út végén, Sibiu felé vezető vonalző egyenes tracklog mutatja. Kösz fosGarmin megegyszer!

Tegyem hozzá ez a járható része a Trans Alpinának, és már földes, a tegnap este találkozott emberek is azt mondtak, hogy tök jó,minőségi út, meg aszfaltos … hát aszfaltozás alatt. Ez a másik képtelenség … olyan helyeken, olyan szakaszokon aszfaltoznak, hogy totál érthetetlen. Igaz melóznak rajta, de teljesen random helyeken. Utak mellett, utakon át meg folyok, kis patakok, látszik, gyűrik rendesen az utakat, nagyon vadregényes, fák beszakadva, utak kimosva.

Eljutottunk a gerincen keresztbefutó úthoz. Ide még visszatérünk, mert egy “8-as” formát fogunk leírni. Ez ezen a szakaszon egy egészen jó aszfaltos útnak tűnik, megnyugvás, hogy akkor még lesz egyszerűen járható része az napnak Azért ez is jó, mivel én még itt nem jártam, se terület, se országban, úgy terveztem, hogy látatlanban, de ne legyen sokadrangú járhatatlan. Ennek ellenére azon ment a téma napközben hogy mennyire képtelen szakaszok vannak, ez totál terep (offroad ).

Na akkor tovább Trans Alpina-n. Jaja, de “bejáratánál szép nagy tiltó tábla, rajta hogy merre kell kerülni. Amíg ott értetlenkedtünk, hogy mi legyen, tiltás, de infók szerint arra megy a tuti út, mi legyen, szoal ezalatt mellénk állt egy kőszállító teherautó, ember kiszáll, jön segíteni, kezdődik az Activity és már megint jön a segítség. Jelbeszéddel megegyezünk hogy ezekkel a motorokkal simán menjünk, jó lesz. Akkor gyerünk. Ezen a ponton már úgy voltam hogy totál nem csodálkoztam hogy nincs aszfalt , de kezdett durvulni. Egyszer csak egy saras, kegyetlen nyomvályús szerpentinen vagyunk. Totál nyugati Alpok , szerpentin, csak itt nincs tüköraszfalt, meg szép útmenti kövek, kanyarszámláló táblák, csak mély sár, Tourance szivatós, egyensúlyozós szerpentin. Nagyon tetszik, igazi terepezés. Nem nehéz, de nagyon izgalmas, és nem steril kanyargálás. Így haladunk felfele a hegyre, elvileg 2000 méteres csúcs felé. Közben Krisztián biztonság kedvéért egy nyomvályúba leteszi a gépet pilledni Itt kicsit érzem hogy nagyon jót tett az itthoni “terepezés”, nagyon sokat segít, technikailag, hibajavítás, tervezés, nyomválasztás, gépkezelésben. Küzdünk a sárba, közben néhol random aszfaltozás, vagy valami más, mert aszfalt az nulla, inkább gyalulás, rendberakás, de sajnos látszik, valami fejlesztés van, kár ezért a nagyon jó útért.

Közben felérünk a csúcsra és tényleg kegyetlen magasság, földút, páratlan látvány, hegyek körbe, es jön pár Dacia Megálltunk kicsi jó levegőt szívni, és körülnézni, miközben egy fakultatív természeti jelenséget is kaptunk, a hegycsúcs fölött, rajtunk át csúszott át a felhő, ezzel perc alatt szín ködbe borította az egész csúcsot.

Hegyről lefelé folytatódott a földes, köves, nagyon jó kis terepút, szép szerpentinekkel, pár személyautóval (persze Dacia-k ) Az út hamar egy román sípályatelepre ér ahonnét tükörsima, nagyonnagyminőségű aszfalt vezet le tovább. Ennek ellenére nem unalmas, tele kanyarral, nagyon szép hegyekkel körbe, szép a látvány, suhanunk lefele.

Megelőző információk szerint Petrosani nem egy faja hely, ne álljunk meg, csak haladjunk, kis para bennem, így előtte lévő nagyobb városban benzintkútolás a városban, majd városon belül kajázda keresés. Ez a kajázdakeresés a sokadik kör után befulladt, és megszavaztuk hogy irány tovább, kajazdát látunk megállunk és kész. Városból kiérve, szokásos cemet, és egyéb gyártelepek. Kicsit lemondtam a kajáról, erre hopp,balkézről a semmi préri közepén egy kajázda, gyorsan meg is álltunk. Itt az Activity se segytett, a pincérnő totál egyszerű volt, így bevetettem a “Vínersniccel” szót, ami megoldás lett, ezt ismerik, kis krumplival, nehéz volt megszülni, de ment. Megkajáztunk és tovább.

Jött Petrosani. Túl volt lihegve … már megint. Ez az egész Románia legenda ilyen amúgy, túl van sokszorosan lihegve. Petrosani egy az egyben egy észak kelet magyarországi feltörekvőbb város jellegű valami. Rendes kátyús utak, lakótelep a város szélén, központ, nyomornegyed, de semmi komolyabb, majdnem Magyarország is lehetne, kopottabb formában.

Visszatértünk a gerincen futó útra. Ezen megyünk el elvileg Sibiu felé. Az délelőtt már érintett kereszteződésig valóban egész jó aszfaltos út haladt, kevés hibával, de ez itteni viszonylatban kiváló minőséggel, ami a kereszteződés után nem sokkal belefut a remek megszokott fölútba. Nem esünk pánikba, már a megszokott nyugalommal konstatáljuk … hát nem ezért jöttünk.

Fényképező a sok kézből, mentközben lövöldözés miatti stabilizátorozás miatt lemerült, igaz kibírt 2 napot majdnem. Bár pár nagyon szép hely sajnos így kimaradt, pár szebb víztározó, nagyon szép naplementével, igaz ennek ellenére Sibiu-ba érkeztünk este 8-9 körül.

Persze nem ilyen egyszerű, mert a “prefer minor road” téma miatt a Sibiu-ba vezető egyenes utat megtörtük egy kisebb kitérővel, egy félig leroggyant hídon letértünk a mellékutakra. Köves, földes, jól járható út par kilóméter után betorkollott egy aszfaltos par kilométeres darabba. Nem értem még mindig mi alapján hogy, és hol aszfaltoznak, ennek se volt több értelme. Az aszfalt után bekeveredtünk egy olyan köves, szűkutcás szakaszra hogy már mi is azt hittük eltévedtünk, miközben kijött az egyik házból egy ember,aki megszólított, látta az első ember magyar, biztos én is. Pár percet beszélgettünk, székelyföldi volt, azt hitte eltévedtünk, mert erre ember nem jár … Tényleg nem is értem hogy keveredtünk így el, de hogy emberek hogy járnak erre, azt végképp nem. Lassan a kitérőnknek vége lett, és visszakerültünk a főútra, irányba Sibiu felé.

Kezdődött a szállás keresés, már a város szélén. Sibiu egy komoly nagy és nagy kiterjedésű város. Kapásból a 11 euro nevezetű hotelt szúrtuk ki magunknak Meglett, de sajnos nem volt parkolója, utcán, egy sötét park mellett … nem sok kedvünk volt maradni. Park túloldalán várt egy másik panzió. Itt a recepciós csaj tudott mér angolul, sajnos garázs miatt nem jó, de ajánlott egy másikat. Közben ránkesteledett, mi simán a +1 órával szambáztunk a városban, közben itt +2 van Szépen este 10kor (helyileg 11kor) nem jó úton jártunk.  Át a másik panzióban, város túloldalán, de az is tele. Elküldtek egy másikba, de az meg sztiptízbár volt másik oldalán, hát ez se jó, iráyn tovább, kisutcák közt kis panziók,náluk este 11 után picivel érünk egy panzióhoz, ahol tudnak angolul, de sajnos tele. Segítenek, telefonál ismerősnek, hogy van-e hely. Sajnos az is full, ÁÁÁÁÁ. Ekkor már közel éjfél, kilátástalanság, de tovább kerestünk. GPS, város szélére visz, dombra föl, gyönyőrü panoráma, kicsit már városból kieső panzió, motorhangra jönnek ki, idős tulajdonos/házinénibácsi. Sajnos semmilyen nyelven (német,angol,magyar) nem  beszélnek, de behívnak hogy megmutatják, és hogy van egy vendég aki tud talán vmit. Tudott, angolul, korrektül. Éppen éjjeli sörözös netezés közben zavarjuk, de segítőkész. A tulajok alkuképtelenek, sajnos 150Ron-ban állunk meg reggelivel, motorok fedett helyen, földszinti, könnyen pakolhatós szállást kapunk, nagyon szép tiszta szobában. Vége mára is. Tegyük hozzá, hogy a szálláson már a garázsban vmi rémlett, ott figyelt egy KTM 400exc, hogy itt vmi motoros téma van. Volt is! kiderült, hogy az öregék házában szoktak megszállni, egy “Enduros csiillagtúra tábor” lakói. Évente többször szerveznek ilyen környékbeli hegyi, erdei motoros túrákat.

Itt már kissé körvonalazódott, hogy kemény út ez a Románia, de szép, és motornak való

Az új csomagolás miatt kicsit megkéstem. Nem a csomag a gond,hanem hogy én nem számoltam vele. Vettem nemrég, de majd ezekről később részletesen, egy Ortlieb “soft "saddle bag”-et, ez végülis egy vízálló oldaltáska, a merev fém táskák összes elvi előnyével. Ez is vizzáró, könnyen pakolható, bírja az autópályás szelet, méretes, porálló (ez később nagy haszon volt) stb stb, és esés esetén sem csonkolják a lábad, nem kerül egy kisebb vagyonba,legolcsóbb keret is jó hozzá. Talán egy hátránya van, hogy este is szállásra le kell venni, bár ebbe is lehet tenni plusz táskát, mint a fémbe, és azt szállásra vinni. Na mindegy, lényeg, hogy kicsit (10perc) több idő volt felpakolni, így Krisztiánnal az üllői utón már összefutottunk, mert Ö meg stabilan késik (vagy nem?! )

Románia 2010 jul day1 at EveryTrail

Plan your trips with EveryTrail Mobile Travel Guides

Autópályázás volt az elejére megszavazva, mert nem itthon akartunk unatkozni a Szeged felé tartó teherautók közt, hanem kinn mókázni. Rühellem az autópályát, de ez van, hatékony, de egy mocsok unalom, gusztustalan dolog Sebaj hamar letudtuk (1:15 alatt), ennyit (se) érdemelt. Nagylak felé még itthon tankoltunk, ahol összefutottunk egy holland csapattal, de elég mufurcok voltak. Aztán irány Nagylak, Románia.

Azért lássuk be nagyon sok legenda, és sok valós, de persze színezett tény van Romániával kapcsolatban, így közepes feszültséggel léptem át a határt. Túloldalt pedig már vártak a fák közül előfutó hegyirománok, meg az összes faluban utánunk kapkodó, lehúzósok, akik a vérünket akarják Hát nem így lett! Bár épp ésszel várható is volt.

Uti tervünk első darabon rendes “E” számos úton haladt, itt nagy forgalom, használható minőség, nem kell az utat pásztázni, hogy mibe fog elesni, kereket törni. Majd a Garmin remek “minor road preffered” beállítása alapján hamar le is tértünk “D”-s utakra. Ezek az elnevezések aztánt később kiderült nagyok sok haszonnal szolgálhatnak ha tudnánk az elvet. Van még a neüvk végen egy “A” vagy “C” jelzés, itt is csak majd utána kéne járnom, de a C az a Construct lehet, vagy Kő Ennek majd meg utánanézek, de volt C-s út ami spec  nem is létezett

Szóval nekiálltunk kisebb hegyi kerülővel tovább haladni Sebes felé.

Darabig “rendes”, aszfaltos, vagyis több aszfalt mint kátyus úton haladtunk. Többnyire tele kanyarral, kb. magyar Mátra, Galyatető jellegű területeken járkáltunk, mikor a csúcs közelében egy kései ebéddel próbáltunk energiát gyűjteni. Ez utólag pár 100 méterrel később jó választásnak tűnt, mert elfogyott az út. Csöppnyi értetelenkedés után Krisztián felhomályosított hogy ez szokás, járható kővel leszórt utakon járni, azt térképen korrekt országútnak, 100kmh sebesség határral korlátozni

Eleinte köves, makadámos, személyautós úton haladtunk, magyarok azért irigykedhetnének az ilyen földutakra. Előttünk pár napon át esett, ennek ellenére totál járható volt, persze megfelelő igények, és technikai adottságok mellett. Betekeregtünk egyre jobban az erdő mélyére a hátralévő kilométer jelző 180km-t mutatott, ami engem egyre jobban fusztrált, délután 5-6 körül Mindegy, hatolunk tovább, és pozitív jel, találkoztunk 2-3 autóval, persze Dacia-val… mi mással, csak ez bírja ezt a terepet. Nagyon jó kis könnyűterepes móka volt. Kicsit néhol irdatlan köves szakaszokkal tarkítva, na erre nem jártak személyautókkal. És lassan kibukkantunk vissza az aszfaltra. Persze itt még nem az a magyar aszfalt, inkább a kátyuk aszfalttal megszórva, tiszta kosszal, törmelékkel, tele kanyarokkal. Néhol erős kiállva motorozós,köves,vagy mély nyomvályus sarasabb szakaszokkal. Nagyon jóóóó!

Lassan közeledtünk a végcél, Sebes előtti város jelegű területre. Úgy 7-8 óra lehetett, így csípjünk kicsit a holnapi tervből ha még úgyis világos van, Tovább mentünk Sebesre, DN67 elejére.

Itt tegyük hozzá, sokan ezt mar a Trans Alpinaánank nevezik, amit ahogy észrevettünk a helyiek nem nagyon vágnak mi, de hogy DN67, azt tudják, igaz nekik az Alpokjukon a Trans Fogaras megy át, de ez másik tészta. És hát a “Transalpina” nem is itt kezdődik igazán, hanem a közepén, keresztbe futó úton ami korrektül le is van táblával zárva, bolondok persze mehetnek

Na lényeg,Sebesen kezdtünk szállást keresni. Hotel hotel után, mind rendes nyugati 6-10ezer forint/fő/éjszaka áron. Na ez gáz! Városból kifele megálltunk a Dacia Hotel előtt, 70ron/szoba áron, de mondom áááhhh, elhagytak az elejéről az egyet, 170 Ron, szokásos, mehetünk tovább, be se mentem megkérdezni. Tovább … Itt kezdődtek a gondok, már ugye a második alkudozás, és hotel után bekerültünk a DN67-el párhuzamosan a hegyen átfutó útra. Ez nekem rossz jelnek tűnt, csak halózsákunk volt, se sátor, se bivak, semmi Ááá menjünk át a Dn67re, és ott még vannak szállások. Ahha … olyan erdőn mentünk át hogy a holdat se láttuk, itt már kezdett erős lenni a szitu, majd kikötöttünk egy falúban. GPS-elés, hol van szállás. Tök ideg voltam, mert az is csak Sebesre mutatott. Miközben bütykölünk, locán kinn ülök jönnek , segíteni. Szegények semmi nyelven nem tudtak, maradt az Activity Lassan kijött  a”Local Pensiunea” vagy mi a megfelelő kérdés, és hát az itt nincs,de…. de hogy mi magyarok vagyunk, várjunk csak, és ezzel elfutott az egyik asszony, egy emberért aki tudja hogy magyar. Baaaaktteerrr …. este közepén, nem is magyar területen, egy tök kicsi faluban pont ahol megállunk … ez már az ilyen nincs kategória Itt kezdődik, hogy érdemes hinni hogy a dolgok megoldódnak, és úgy kell hozzá is állni. Na persze  nem sült galamb repül … tenni is kell.

Sajnos persze ez csak egy lökés volt történetben, mert felküldtek, a szerpentineken az erdős részre egy nagyon jó kis szálláshoz, de a Románok, ami idővel kiderült, nagyon nagy kiránduló nemzet, saját hazájában, és így ez a szállás is tele volt. Vészterv, irány vissza idegből Sebes-re, amint az öregek is nagyon erőltettek a Dacia hotelt, oda vissza, lesz ami lesz. Lett is! Tényleg 70 Ron, jó 100-al kevesebb volt a szállás az átlagnál, amire többször is visszakérdeztem, de tényleg. Így már nagyon éhesen, fáradtan,a kérésre földszinti szállás ajtaja elé toltuk a gépeket, lepakoltunk, jöhetett a pihenés.